A kezdetekben talán felmerül néhány probléma, pár kérdés a futással kapcsolatban, hiszen nem csupán egy nagy adag kitartás szükséges hozzá, hanem a megfelelő felszerelés beszerzése, illetve nem árt tudatában lenni néhány apróbb tényezőnek. Ebben a bejegyzésben olvashattok rövid tanácsokat, a felmerülő problémákról (bár erről tervezek majd egy hosszabb bejegyzést is), arról, hogy milyen gyakran, illetve melyik napszakban a legjobb futni és az edzésprogram kialakításáról.

1.) Élvezzük, és ne szenvedjünk!
2.) Betegen ne menjünk futni!
3.) Vigyünk magunkkal vizet!
4.) Étkezés után várjunk 1-2 órát
5.) Érdemes az elején beszervezni valakit, hogy könnyebb legyen elkezdeni
6.) Heti 3 × 1 elég
7.) Futócipő – fontos, hogy ne egy vékony talpú tornacipőben vágjunk neki, hiszen az nagymértékben megterheli az ízületeket.
8.) Szintén ízületi problémák elkerülése végett lehetőleg futópályán, vagy ha erre nincs lehetőség akkor földúton fussunk, a lényeg, hogy az aszfaltozott utakat próbáljuk kerülni!
9.) Az első pár hónapban olyan tempóban fussunk, hogy akár beszélgetni is tudjunk közben
10.) Később, gyorsabb tempónál azonban semmiképp se beszélgessünk!

Az elején könnyen meglehet,hogy nem fognak jólesni a futóedzések,nálam általában az első egy-két hét ilyen. Előfordulhat ilyenkor hányinger, enyhébb rosszullét, ezért is fontos, hogy az elején ne akarjuk lefutni a fél maratont, hanem szépen fokozatosan, naponta emeljük a távot és nyugodtan sétáljunk közben is, ha nagyon elfáradunk. A levegő beszorulása is gyakori jelenség, én általában nem foglalkozom vele, de ha már nagyon elviselhetetlen, akkor átváltok sétára, hátul összekulcsolom a kezem, és minden mély lélegzetre felemelem a hátul összekulcsolt kezeimet, majd mikor leengedem, kifújom – ezt folyamatosan ismételgetem. Fontos, hogy ezt a gyakorlatot lassú légzéssel párosítsuk, ha nagyon lihegünk, előbb tegyünk pár lépést, és csak utána kezdjünk bele a gyakorlatba, illetve azt is meglehet tenni, hogy a be- és kilégzés közben tartunk pár szusszanásnyi szünetet, amíg nem tudjuk folyamatosan végezni

Hetente minimum három edzés javasolt, főként az elején, később ezt a számot természetesen lehet emelni. Ajánlott úgy beosztani az edzés időpontjait, hogy mindig legyen egy pihenőnap. Beoszthatjuk ezeket fix napokra is, ha a rendszeresség hívei vagyunk, de az sem probléma, ha minden héten más napokat jelölünk ki erre. Én személy szerint sose tudom előre beosztani, hogy mikor menjek, de mindig úgy intézem, hogy a heti három minimum meglegyen. Az teljesen mindegy, hogy reggel, délben, délután, vagy este futonk, ezt leginkább a napirendünk fogja meghatározni, és hogy milyen beállítottságúak vagyunk. Lehet, hogy valakinek jobban esik hajnalban felkelni, míg mások (köztük én is) inkább az esti órákat választják. A lényeg mindenesetre az, hogy megtaláljuk azt a napszakot, amelyikben a számunkra a legkellemesebb a futás. Ugyan a háromszor egy óra a javasolt, én mégis azt mondom, inkább kezdjük az elején kevesebbel, vagy iktassunk be több sétát, mert az egy óra folyamatos futás még rövid pihenőkkel is nagy kihívás lehet a kezdetekben.

Az edzésterveket kidolgozhatjuk előre, akár edzésnaplót is vezethetünk, ami még inspiráló is lehet, ha leírva látjuk, hogy melyik nap mennyit haladtunk, és ha később egy rosszul sikerült nap után kedveszegetten kezünkbe vesszük és visszanézzük korábbi feljegyzéseinket, a lapokon látott fejlődés akár még erőt is adhat. Az edzésprogram kidolgozásánál egyébként nem árt figyelembe venni korunkat, sportolói múltunkat, valamint a jelenlegi kondíciónkat, és ehhez igazítani a tervezett távokat. Mint már fentebb is említettem fontos betartani a fokozatosság elvét, a futásra szánt időt csak 2-3 hetente emeljük, először kényelmes kocogással indítsunk, és várjunk jó pár hetet mire komolyabban is belekezdünk, de ez az előbb említett tényezőktől függően egyénenként eltérő lehet. A lényeg, hogy az elején csak szép lassan, saját kényelmünknek megfelelően végezzük ezt a sportot.

forrás: Miltényi - Monspart: A futás csodálatos világa